I.Fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt. Tudom, hogy nagyon lapos lett, de majd csak a 10. rész körül lesz érdekesebb. A véleményeteket írjátok le.
A következő rész csak augusztus 7.-e után várható.
Én nem tartanék a tegnapi napról monológot. 
DE 5 ÉV. <3 
Külön öröm volt számomra, hogy Liam megemlítette a tweetjében Zayn-t is. :) 
Na már tényleg befejezem, jó olvasást!


... Csak futottam, futottam és futottam a semmibe. Nem tudom hova, merre mentem, csak arra, amerre a lábaim vittek. Nem bírom ezt tovább. Az apámból már nagyon elegem van! Sohasem viselkedhettem lányosan, vagy mehettem ki úgy az utcára, hogy ne figyeljenek az emberei. Igen. Ő "nagy ember" a drogok, a gyilkosságok, a fekete-piac és az ilyen dolgok körében. Magáénak mondhatja Dél és Nyugat-Londont. Mivel nem született fia, azt akarta, hogy én vigyem majd tovább a "bizniszt". Meg a fenét! Nem figyeltem, végül egy szórakozóhely melletti sikátorban kötöttem ki. Egy lélek sem járt erre, ezért nyugodtabban ültem le a földre. Nekidöntöttem hátamat a falnak, szemeimet behunytam és elkezdtem gondolkozni. Úgy mindenen. Mi lett volna, ha anyám életben marad. Mi lett volna, ha apa nem az aki. Mi lett volna, ha... Egy köhintés zavarta meg elmélyülésemet.Felnéztem, egy ránézésre nálam talán 2-3 évvel idősebb fiú állt majdnem mellettem. Kék íriszeit így, sötétben is tisztán láttam. -Te miért üdögélsz itt egyedül? Nincs kedved bejönni?- kérdezte a titokzatos idegen. -Öhmm.. Nem köszönöm-feleltem zavartan. -Biztos? Idekint nagyon hidev van, meg fogsz fázni. Vagy esetleg nem vihetlek haza? A barátod biztos vár-amint elhagyta az utolsó mondat a száját hangos nevetésbe kezdtem. Értetlenül bámult rám, ezért válaszoltam. -Nincs barátom vagy..... Sosem volt-mosolyodtam el a saját bénaságomon- Hosszú történet, de én azt ajánlom gyorsan menj be, ha jót szeretnél magadnak. -Értem. Szóval nem vagyok jó társaság-inkább hangzott kérdésnek, mintsem kijelentésnek. - Ne érts félre! Csak te nem ismered apámat.... -Mert? A londoni maffia fejese vagy mi?-nevetett a szépszemű. -Mondhatjuk. Brightmore. Horatio Brightmore-amint ezt kiejtettem a számon, lefagyott a mosoly az arcáról. -Neked pedig eleged van belőle. Igaz?-kérdezte, amire természetesen habozás nélkül válaszoltam. De miért?! -Igen!-be sem fejeztem a szót, karon ragadott és elhúzott a kocsijáig. Besegített, majd ő is bepattant mellém. Mi a francért nem vágtam pofán?! Miért jövök vele ellenkezés nélkül. -Nyugodj meg! Segítünk!-segítünk?! Miért többes szám? Kb.10 perce ismerem ezt a fiút és most a kocsijában ülök, fogalmam sincs hova tartva. -Gyorsan fogok menni vigyázz!- figyelmeztetett. Épphogy be tudta fejezni a mondatát, berobbant a hátsó szélvédő. Ez elvonta a figyelmét a vezetésről. Nagyon gyorsan közeledtünk egy parkoló teherautóhoz. Belecsapódtunk, de én már csak ennyire emlékszem...